Home 
Család Túlélni a XX-századot I. fejezet - Kezdődött egy csúnya világ
Család Túlélni a XX-századot I. fejezet - Kezdődött egy csúnya világ
I. fejezet - Kezdődött egy csúnya világ |
 |
 |
 |
2. oldal / 3
 A fogságból kezdtek hazajönni a magyar foglyok, innét meg vitték el az idegen foglyokat. Kezdődött egy csúnya világ, igazából még akkor nem értettem, mi az, csak hallottam. Úgy emlékszem vissza, hogy a fehérek és a veresek ezek haragszanak egymásra, de ez engem nem érdekelt, csak az, ki ad egy pár krajcárt. Akkor annak én verset mondtam. Volt a Jenei nagymamámnak két gyönyörű macskája. Egyik fehér a másik cirmoska. Kiültünk az utcára a nagyanyámmal, akkor a két cica is kijött, és a franciák nagyon szerették volna, de idegenhez nem ment oda. Azt mondták, fogjam meg nekik, adnak pénzt. Egyszer megfogtam nekik és adtak érte egy koronát. Mikor a francia tenni akarta a zsákba, a cica megugrott, összeharapdálta és karmolta a franciát, elszalasztotta, én meg beszaladtam a pénzzel. Boldog voltam, mert a nagyapám előtt nagy ember lettem, jó vásárt csináltam, mindenkinek mondta, hogy ez a gyerek jó vásárt csinál, mert a cica is megmaradt, meg még pénz is lett. Ekkor befejeződött az életem első rövid korszaka. Vége lett az első világháborúnak. Elmentek az oroszok, akik itt voltak fogolyként, s lassan jöttek haza a magyar katonák, akik fogságban voltak, de megmaradtak. Aztán kezdődött itthon az új élet. A Jenei nagyapámnak volt egy sógora, azt meg úgy hívták, hogy Farkas János. Ez szélmozsár, kőműves és ácsmester is volt. A Jenei nagyapám és a Farkas János feleségei testvérek voltak. Egyik Veres Margit, a másik Veres Ágnes. Az Ágnes volt a Farkas Jánosnak a felesége, aki később nekem is nagymamám lett. Amire majd később visszatérek. Ennek a Farkas Jánoséknak volt két fia és egy lánya. Egyik fiú János volt, a másik Ferenc, a leány meg Mária. Ez nyomorult lett, nem volt 102 cm. Azért csak férjhez ment, született egy kislánya is. Ez a János fiú már a háború előtt megnősült, és a felesége meghalt, mire a János hazajött a fogságból. Ők már a tanyán laktak háború előtt is. Egyszer csak jön hozzánk, és azt mondja az anyám: ma gyerekek én meg férjhez megyek. Majd lesz nektek is apátok, méghozzá kimegyünk a tanyára. Én mondtam a bátyámnak, tudod-e Pista, édesanyám meg férjhez megy. Kimegyünk a tanyára. Május elsején volt az esküvő, de már minket előtte egy hónappal kihoztak a tanyára, mert kellett a pásztor, sok volt a jószág.  Az anyámék meg nem bírtak megesküdni sokáig. Még nem jött az engedély a minisztériumból, mert onokatestvérek voltak. Anyám meg a Jani bácsi, így aztán 1920. május elsején lett az esküvő. Soha nem felejtem el, a Jani bácsi meg a szomszéd ember elmentek reggel kocsival a menyasszonyért Dorozsmára, mi meg otthon maradtunk. Örültünk, mert az életemben először volt nadrágom. Azelőtt csak bokáig érő, feslő ing volt az egész öltözetem. Előtte délután már a szomszédok kivágtak egy szép, 8 méteres jegenyefát, és szépen, erős csavarokkal odaerősítették a szélmalom vitorlájához, és feldíszítették szalagokkal. Isteni szép volt. Ezt minden év május elsején megismételték. Megjöttek az új asszonnyal. Kaptunk jó birkapörköltet. Jóllaktunk. Mondtam a bátyának, jó volna, ha holnap is férjhez menne az édesanyánk. Hanem ezután jöttek a rossza napok. Nem lehetett mondani többé, hogy Jani bácsi, hanem édesapámnak kellett szólítani. Ez meg nem ment egyikünknek se. Se nekem, se a bátyámnak. {nice1}
|
