Home 
Család Túlélni a XX-századot II. fejezet - A vasvilla
Család Túlélni a XX-századot II. fejezet - A vasvilla
II. fejezet - A vasvilla |
 |
 |
 |
2. oldal / 3
Úgy volt a tanyavilágban, nagyapáméknál és máshol is, a szárból csináltak polyvást, az volt a neve. Az alapot kimérték, utána egy ásónyomra kiásták, és a ricaszárat szépen sorban belerakták. A négy sarokra faoszlopot ástak, hogy erősek legyenek. Mikor le volt ásva, az összes, bekorcolták a tetejét. Egyenesre elnyírták, horogfát raktak rá. Utána náddal letetezték, az oldalát jó szalmás sárral betapasztották kívül-belül, amikor megszáradt, bemeszelték fehérre, az alját araszra feketével elhúzták, és ezt nevezték polyvásnak. Ebbe rakták bele az előbb említett rázatot. Hát ilyen volt a nagyapáméknál is, már akkor én is cigiztem suttyomban, mert a nagyapa dohánytermesztési engedéllyel rendelkezett, így minden évben termelhetett 400 négyszögöl dohányt. Volt dohányvágója, levágott egy jó doboz dohányt szép vékonyra, én ebből szajréztam. Egyszer csak azt mondják, vigyek a lovaknak rázatot. Kaptam az alkalmon, mert szerettem a lovat, dacára hogy még kicsi voltam. Kimentem, a kosarat a vállamra vettem, elindultam. Első dolgom az volt, hogy csavarjak egy cigit, és meggyújtottam. A gyufát eldobtam, az meg mindjárt fellángolt, és égett a pelyva. Nevelőapám öccse észrevette a füstöt, szaladt ki mindenki, de én már akkor futottam. Ferenc bátyám és apám szaladt utánam, nemhogy a tüzet oltották volna. Én, ahogy menekültem, vasvillát húztam magam után, amikor láttam, utolér, a villát eleresztettem, Ferenc bátyám belevágta a lábát úgy, hogy keresztül ment a fején és leült. Én egérutat kaptam, de jött utánam a nevelőapám. Mikor láttam, most már megfog, hirtelen hasra vágódtam, és a nevelőapám keresztül bukott rajtam, én meg hirtelen a bokrok közt elbújtam. Nem találtak, visszavonultak a tüzet oltani. Én meg elbújtam egy nagy szárkúpban. Két nap, két éjjel kerestek, de nem találtak. A harmadik nap már olyan éhes voltam, hogy muszáj volt jelentkeznem. Meglátott a Ferenc bácsi felesége, Julis ángyó, és azt mondta, ne féljek, úgysem enged bántani és hazavezetett. Nem is bántott senki, jól tartottak, lefektettek. A nagyapám azt mondta, nem szabad bántani, hiszen még gyerek. Jót aludtam, és másnap új erővel fogtam a munkához. Ferenc bátyám meg három hétig sántikált. Abban az időben még nem volt Dorozsmán csak állatorvos. A tanyákon a gazdák között voltak jó biztos kezű emberek, jó házi orvosok. Tudták a jószág viselkedéséről, mi a baja, és ha valami baja volt, például nehéz ellés, hasfájás, puffadás, herülés, stb., akkor ezekhez az emberekhez mentek segítségért. Persze ezek nem pénzért gyógyítottak, hanem barátságból. {nice1} |
