Home 
Család Túlélni a XX-századot III. fejezet - Hétköznapi csínyek
Család Túlélni a XX-századot III. fejezet - Hétköznapi csínyek
III. fejezet - Hétköznapi csínyek |
 |
 |
 |
2. oldal / 3
Egyszer egy szép napon a faterék nem voltak otthon, és ennek híre is ment. Összejöttek a falusi gyerekek játszani. A ház háta mögött volt a csatatér. Egyszer azt mondják, gyerünk birkózni. Hát azzal kellett birkózni, akit legerősebbnek gondoltunk. A bátyám az első összefogáson földhöz vágta a pácienst. Ezután jöttem én. Én is összeszedtem minden erőmet, és puff, én is földhöz csaptam, még meg is dögönyöztem. Gondoltam, most a kezemben vagy. Utána mi lettünk ketten a bátyámmal a falu legerősebb srácai, mert ennek híre ment. Aztán jóba lettünk az egész falu gyerekeivel. Bevettek a bandába, jó haverok lettünk. Szerveztük egy öttagú bandát, karácsony előtt jártunk betlehemezni. Tanultunk énekeket, kerestünk egy kis pénzt. Én voltam az öreg Subás Maxi. Csináltunk egy kis templomot, azt berendeztük szépen szobrokkal, egy kis jászol, benne a kis Jézus, körülötte a barmok. Egy szezonban annyit összekerestünk, hogy egy pár cipőt bírtam rajta venni, mert másképp nem volt, csak az, ami a faterról lemaradt. Ebben az időben volt, hogy a faterékat meghívták a keresztfiáék lakodalomba, de ők nem mentek el valami okból, és azt mondták: na gyerekek, most ti mentek el a lakodalomba. Hát úgy is lett. Bátyámmal ketten mentünk. Az anyám vett egy jó nagy vájdlingot ajándékba, azt kellett elvinni. Hideg volt, hó is esett. Estefelé elindultunk, de messze kellett menni, vagy öt kilométert. Még a házat el nem hagytuk, szépen vittük, egyikünk az egyik fülit vitte, másikunk a másikat, de amikor már jól elhaladtunk, mondom a bátyámnak, hogy húzzuk inkább, mert úgy könnyebb, ő meg bele is egyezett. Kicsomagoltuk a papírból, és a spárgát, amivel át volt kötve, rákötöttük a fülire, húztuk egészen odáig. Amikor odaértünk, zeneszóval fogadtak bennünket. Mikor átadtuk az ajándékot, a vőfély azt mondja: köszönjük az ajándékot, igaz, egy kicsit kopott, de jó lesz az üstre födőnek, merthogy jól lekopott a feneke. De olyan jó lakodalom volt, hogy onnan mentünk egyenest az iskolába, ott meg a jó melegen elaludtunk. Azt mondja a tanító, na, lakodalmas gyerekek, menjetek haza, aludjátok ki magatokat. Ezzel lezárult a lakodalom. Mint ahogy említettem, pénz soha nem kaptunk, de én mindig szereztem valahogy. Egyszer a kirakatban nagyon szép ceruzát láttam, szép sárgarézből volt a végén radír, és a szivarzsebbe lehetett csatolni. Ez nagyon tetszett, mert már más gyerekeknek volt. 24 fillérbe került darabja. Loptam a fatertól 30 fillért, vettem egyet. Amikor mentem reggel az iskolába, avval írtam aznap. Többi gyerekek meg mondták, nézzétek, Gallainak is van már szép ceruzája. Igen ám, csak az volt a baj, mit szólnak otthon, ha meglátják. Spekuláltam, mit is csináljak, meg ne tudják, hogy úgy vettem, mert akkor kikapok. Elhatároztam, összetaposom, és azt mondom, találtam. Úgy is lett. Letettem a járdára, rátapostam. Jól behorpadt. Kitettem a zsebbe. Ahogy hazaértem az anyám mindjárt meglátta, és azt kérdezte, hát azt a ceruzát hol vetted? Mondom, hogy találtam, ő meg elhitte. Másnap kiigazgattam a horpadásokat, és nyugodtan használhattam, mert bevették, hogy úgy találtam. Így lett nekem is sárgaréz végű ceruzám. {nice1} |
