|
2. oldal / 2
Abban az időben a fiúknak járni kellett a leventére. Minden vasárnap reggel nyolc órától tizenegyig. Nyolckor sorakozó, névsorolvasás, aztán mentünk misére, aztán gyakorlat tizenegyig. Aki igazolatlan távolmaradt, azt hétfőn a csendőrök szedték össze, és hajtották be Dorozsmára, majd egy napra a községháza pincéjébe csukták, éhen-szomjan. Ez volt a büntetés. Addig kellett leventére járni, míg be nem soroztak katonának. Hát én, mint szegény sorsú gyerek, mindig el voltam keseredve, mert láttam, a cimboráimnak szép ruhája, inge, cipője, nekem meg csak mindig ócska ruhám volt, mert mindig a legolcsóbbat vették meg. Még 18 éves koromban bőr cipőm nem volt, csak vászon. Úgy hívták, hogy dorkó. Arra is úgy vigyáztam, hogy csak a templomba húztam fel, és ha mentem haza, és esett az eső, levetettem, és a hónom alatt vittem, nehogy megázzon. Köznap meg, ha hideg volt, a fater hitvány cipőjében jártam, amit már ő nem szeretett. A harmincas években a Farkas Ferenc bácsi, a faternak az öccse, kiment Forráskútra harangozónak. A fater meg kifogta a hét hold földjét. A házat és a lovaskocsit meg megvette, olyan feltétellel, hogy a Farkas nagymamát hordani kellett a templomba, mint azt már előzőleg említettem. Ezután ez az én bajom lett, mert akármilyen elfoglaltságom volt, ez volt az első. A bátyám közben bevonult katonának Szegedre a tüzérekhez. Az öcsém még akkor kicsi volt, hogy rábízzák a kocsit, lovat. Így hát nekem kellett mennem a lóval. Közben a helyi bolttól is elvállalta, és minden szerdán, szombaton menni kellett Szegedre portékáért, télen-nyáron. Nyáron csak jó volt, de télen nagyon hidegek voltak, és nem volt ám suba, se jó pokróc vagy szőrmés kabát, hanem rongypokróc, micisapka, és egy lódenkabát. Az isten hidege majd meg vett. Sokszor úgy reszkettem, mint a kocsonya, de nyáron, ha dologidő volt, és onnan fuvarba kellett menni, akkor az anyám ment, nekem meg a faiskolában, vagy a szőlőben kellett dolgozni. Ha vasárnap jött olyan úri fuvar, akkor nekem kellett menni. Volt, amikor a bálba voltam a nagylánnyal, és egyszer csak beállít az anyám. Odajön, ahogy táncolunk és leállított: gyere haza, mert fogtam fuvart, Szegedre kell menni, de azonnal! Ott kellett hagyni a nagylányt és menni. Nagyon szégyelltem, úgyhogy alig vártam, menjek katonának. Bátyám már töltötte a katonaidejét, én meg vártam a behívót.{nice1}
|
Család 
