Home 
Család Túlélni a XX-századot IX. fejezet
Család Túlélni a XX-századot IX. fejezet
IX. fejezet |
 |
 |
 |
1. oldal / 3  Akkorra szerzett a gazda valahonnan nagy gereblyéket, és hozott ki jó, dohos bort, adott egy-egy kis pohárkával.
Azt mondta, hogy kaparjuk már fel a tarlót, mert most jobb, mint amikor meleg van. Mit volt mit tenni, felkapartuk, rendbe tettük a tarlót, elmentünk haza, reggel 4 óra volt amikor hazaértem. A kukoricaszedés is ugyanígy volt, egész nap szedtük a kukoricát, este vacsora után meg hordtuk be a góréba kocsival. Mikor behordtuk, akkor meg azt mondta, hogy még most harmaton vágjuk ki a szárát és kössük is fel, hogy ne törjön a levele. Mit volt mit tenni, hozzáfogtunk és csináltuk. Ott volt a gazda is és a lánya is, csináltuk mindannyian, no ezt is egy napnak számolta. Koszt meg olyan volt, hogy reggel szalonna, kenyér, délben füstölt disznóhús, leves, paprikás krumpli füstölt hússal, vacsora meg a maradék. Ha elhívtam és elmentünk a faluba őrletni, az egy napi dolog. Ha vitt a fateréknak terményt, mert a fele termény, ami a fateréké volt, azt haza is kellett szállítani, ahány fuvart megcsinált, annyi napot kellett nekem dolgozni, én erre nagyon ráuntam, és magam szántottam, vetettem. Volt, amikor szép holdvilág volt egész éjfélig, és fordítottan, nappal elvetettem a búzát és este meg befordítottam a földbe. Mikor egy jó csomó már be volt fordítva, egy éjjel meg vasboronával elboronáltam úgy, hogy egy istrángot rákötöttem a boronára, a végére meg egy hurkot csináltam, s azt a nyakamba akasztottam, így húztam oda-vissza, míg csak sima nem lett. A család meg aludt bent, akkorra nekem is volt zöld vetésem, mire a többieknek. {nice1} |
