|
2. oldal / 2
Akkor azt mondta egy vasutas, hogy akasszunk egy kupét még utána a többinek. Ezt oda is akasztottuk, és így Budapestig eljöttünk. Onnan a Nyugatiból 11 órakor indult a személyi vonat Szegedre. Mivel rengeteg időnk volt, elmentünk enni és inni. Pénzünk az volt sok, mert kinn nem tudtuk elkölteni. Még útravalót is vettünk az üvegbe. Ahogy a vonat elindult velünk, elkezdtünk énekelni egész a dorozsmai állomásig. Ott leszálltunk, és gyalog mentünk be Dorozsmáig. Onnan meg fél hétkor indult a busz Kistemplomtanyára, mert akkor ez volt a falu neve. Csak a felszabadulás után lett a neve Bordány. Hát, amikor megérkeztünk Dorozsmára, már nem volt italunk. Hajnali négykor hideg is volt, hát bezörgettünk Puskás Tamás kocsmároshoz, mert az volt a legismerősebb. Fel is kelt a kocsmáros, kérdi ki az. Mondtuk, hogy leszerelt katonák, jövünk a frontról. Mindjárt kinyitotta az ajtót, begyújtott a kályhába. És hát a vitéz urak mit innának, kérdi a kocsmárosné, és mondja, hogy legyenek az én vendégeim. Elfogadtuk a meghívást, addig iszogattunk, míg a busz nem jött. Mikor a busz megérkezett, mivel ott állt meg a kocsma előtt, felszálltunk és egész Kistemplomtanyáig danoltunk. Mikor kiszálltunk a buszból, bementünk a templomba, épp tartott a hajnali mise. Imádkoztunk fennhangon, hogy a Jóisten hazasegített, bár ebbe a szesz is besegített. Mise után elváltunk a cimboráktól, én meg bementem a harangozó házhoz, mert valami húzott oda. Pedig még akkor nem gondoltam a házasságra, mert őneki, a Bözsinek, a Marci udvarolt. Bözsinek volt egy öccse, a Matyi. Vele elmentünk a kocsmába, és vettem egy üveg édes likőrt az anyámnak. Jól beszívtunk a Mátyással, ő vezetett haza. Anyám épp fejte a tehenet, mikor odaköszöntem és megpusziltam, de ő nem nagyon örült a jövevénynek. Lefeküdtem, elaludtam, s mikor felébredtem, alig akartam hinni a szememnek, hogy újra itthon vagyok. Felöltöztem, elmentem a faluba és bekopogtam a harangozóházhoz beszélgetni. Hoztam az oroszoktól egy pepita sapkát, s azt tettem a fejemre. Pénzem volt, 870 pengő, amit a katonaságnál összespóroltam, mert ott nekem mindenem megvolt, étel, ital, még árultam is a kenyérből, és küldtem haza a pénzt. A zsoldon felül kaptuk a hadi, vagyis a frontpótlékot. Hazahozni csak annyit lehetett, ami fizetést kaptunk, többet nem. Így aztán összegyűlt a pénzecském. Amikor volt egy százasra való aprópénz, akkor beváltottam a gh-nál, és félretettem. Akkor a Horthy-rezsimben száz pengős volt a legnagyobb bankjegy. Ezért a pénzért adtak egy hasas tehenet. Az én 870 pengőmből meghagytam magamnak 70-et, mert tartoztam 50 pengővel a hangyaboltban egy kerékpár árával, mert mikor bevonultam katonának, akkor vettem hitelbe, gondolván, hogy ezzel járok haza, de hát ebből nem lett semmi. Így a kerékpár Szegeden volt letétbe, nehogy itthon eladják. 800 pengőt meg odaadtam az anyáméknak, mert a házuk össze volt dőlve, hogy majd megcsináltassák. Én marha odaadtam, és soha többé nem láttam, de semmit nem is adtak érte. Most hogy itthon voltam, ment az élet tovább.{nice1}
|
Család 
