|
1. oldal / 3  A tél eltelt, jártunk bálba, szórakoztunk. A mérgesi menyasszonyom minden vasárnap bejött, de én már kezdtem hanyagolni.
Egyszer aztán megmondtam neki, hogy nem kellesz, nem is jövök többet, s még azon a héten el is küldte a jegygyűrűt, az arany nyakláncot, amit eljegyzésre kapott tőlem. A Bözsi meg volt a postás, és egy keddi napon hozta a csomagot, egy gyufaskatulyába becsomagolva. Azt mondja, neked meg csomagod van. Kibontom, hát a gyűrű meg a nyaklánc. Nem is gondoltam, hogy visszaadja. Már azon az estén elmentem a Bözsiékhez, tudtam, nincs komoly udvarlója, és megbeszéltük, hogy hozzám jön-e. Másik héten elrendeztük a gyűrűt, és este, vagyis egy vasárnap délután elmentem, megkértem a szüleitől. Azt kérdezték, mikor akarom. Mondom, májusba, azt mondja az apja, hogy hagyjuk el őszre. Én nem engedtem az elhatározásomból, és ők is beleegyeztek a májusi esküvőbe. Aztán hazamentem, reggel mondom az anyámnak, hogy megnősülök. Aszongya, ugyan kit akarsz elvenni? Mondom, hogy a Harangozó Bözsit. Erre azt mondja anyám, pedig keresztlánya volt, hogy azt a nyegenyugát, hisz az mindég beteg. Mondom, nem baj. Akkor azt kérdi, hol akartok lakni. Volt a faternak az öröksége, amit előbb említettem, az a rossz ház, mondom, majd felmegyünk a tanyára. Abba a rossz házba előtte cigányok laktak. Meglett a gyűrűzés. Másnap bementünk Dorozsmára iratkozni és orvosi vizsgára, mert akkor még az is kellett a tüdővész ellen. Iratkozni, azért kellett Dorozsmán, mert tanyai településen nem volt anyakönyvezés. Amikor kiértünk, a helybeli plébánián is beiratkoztunk, s már vasárnap hirdettek is bennünket. Utána három hétre lehetett esküdni. {nice1}
|
Család 
