VII. fejezet - Bútor nem volt... |
 |
 |
 |
|
3. oldal / 3
Bútor nem volt, majd csak őszre lett, addig egy sarokba bevittem egy kötél szalmát, s egy rongypokróccal leterítettük, ez volt a fekhely. Dunna, párna az volt. Sparheltot én csináltam vályogból. Otthon találtam két rossz platnit, azt szereltem össze. Betapasztottam sárral, egy fedő volt a karikája, ajtaja meg egy rossz lapát. A ház környéke tele volt gyümölcsfával, szőlővel. Amikor felköltöztünk, utána a feleségem nem járt le dolgozni a faterékhoz, csak én. Ő meg elfogta a szőlőt a fatertól kapálni. Hetven pengőért egy és fél holdat. De nagyon gazos volt, sok muhar, fű volt benne. Ezt mind kihúzogatta, és mikor megszáradt, összerakta rudasokba, szombaton délután meg összehordtuk, egybe raktuk, mert volt egy kisborjúnk, és annak gyűjtöttük télire. A bornyút az anyáméktól kaptuk, mert akkor a bornyú nem kellett senkinek, annyi volt, nem úgy, mint most, hogy bornyúhúst nem lehet kapni. Én aztán leszerződtem a sógorral, cséplőgéphez. Kerestem 6 mázsa búzát és két mázsa árpát, vettem egy malacot, s meghizlaltuk, hogy a jövő nyár már könnyebb legyen. Őrlettünk, sütöttem szép nagy púpos kenyeret, és télen már könnyebben voltunk. Öt hold föld volt azzal a tanyával.{nice1}
|
Család 
