Home 
Család Túlélni a XX-századot XI. fejezet
Család Túlélni a XX-századot XI. fejezet
XI. fejezet |
 |
 |
 |
1. oldal / 3  Egyszer karácsony előtt jöttek a missziósok, ketten egy hétig itt voltak. Tömve a templom minden nap, de naponta kétszer is volt prédikáció.
Este, amikor széjjelmentek, ki az egész család és söpörtük a sok homokot, amit a lábukkal felhordtak. Talicskával hordtuk ki, annyit behordtak a cipőjükkel. Az egyik missziós pap a mi papunknak adott ajándékba egy perselyt. Úgy nézett ki, mint egy családi gyufaskatulya, fiókja volt neki, és egy pici lakattal volt bezárva. A tetején ült egy néger koma, és volt belevágva egy kis nyílás. Akkor a kis néger megköszönte, vagyis a fejével bólintott. Csakhogy a papírpénzt nem bírta elnyelni, fennakadt neki. Én ezt megláttam, és alig vártam, hogy kimenjenek a templomból az emberek. Akkor odamentem a kis négerhez, ő meg a Mária oltárra volt téve, hogy segíjjek neki, nehogy megfulladjon. Hát nem sok gondolkodási idő volt, cselekedni kellett azonnal. Hát egy százas volt a szájában, és nem bírta se kiköpni, se lenyelni. Muszáj volt a szájából kivenni, mert már el volt feketedve. A százast a zsebembe betettem, neki meg bedobtam két forintot, szépen megköszönte, hogy az életét megmentettem. Azután ha ilyen baj volt, tudtam mi a teendőm, és szépen megköszönte. Ez a mostani pap kidobta, biztos nem vigyázott rá, és megfulladt.Közben az élet az ment tovább, az oroszok elhúzódtak, megindult az élet, haltak-születtek. Közben az én Farkas nagyapám is meghalt. Én is hozzáfogtam gazdálkodni, mert a harangozásból nem lehetett megélni. Volt az apósoméknak két és fél hold földjük, ezt kezdtük el munkálni. Az volt a baj, hogy négy darabban volt. Nyolcszáz négyszögöl a szegedi földön, nyolcszáz Seregélyesben, nyolcszáz meg Bordány dűlőbe, egy hold meg megint külön. Fogat nem volt, így kerékpáron jártam dolgozni mise után, az anyósom meg gyalog. Ez nem ment soká, a két messzi darabot eladtuk, a közelit meghagytuk, mert abba volt 800 négyszögöl szőlő és gyümölcsfák. Jól jött egy kis bor is, mert azelőtt ezt nem használtuk. Ha szőlőre voltunk éhesek, a nagyobb fiam elküldtem az anyámékhoz szőlőért, nekem is öt forintért adta, mint az idegeneknek, azzal a különbséggel, hogy amit nekünk adott, azt nem pucolta meg a száraz és rohadt szemektől, mint az idegenek, pedig én ültettem a legtöbb részét, a faterék meg szedték a termést róla. Nem adtak azok egy kiló almát vagy krumplit sem ingyen, pedig amikor az oroszok bejöttek, akkor is volt nekik vagy 50 mázsa krumpli, kint a Sári hegyben elásva, és nekünk meg nem volt egy deka se, se pénz. Elmentem hozzájuk, hogy kérjek krumplit, de megmérte az anyám, és egy irkába beírta mindig, hogy hány kiló, tavaszkor összeadta, beszorozta hárommal és le kellett dolgozni. Alma is volt nekik vagonszámra, de nem adtak ingyen még a két gyereknek sem. {nice1} |
