Home 
Család Túlélni a XX-századot XII. fejezet
Család Túlélni a XX-századot XII. fejezet
XII. fejezet |
 |
 |
 |
1. oldal / 3  A mamám egyszer odajön hozzánk, hogy a Mariskám meg férjhez megy a Gyulához, szombaton lesz az eljegyzés, majd ti is gyertek el. El is mentünk, ott volt a helyi plébános is, főtt a jó tyúkleves, paprikás.
Mikor kész lett a vacsora, mondja az anyám, hát soká jönnek ezek a Gyuláék. Ha a kutya elcsaholta magát, már az anyám meg a menyasszonyjelölt szaladtak ki, hát nem jönnek. 9 órakor azt mondja a fater, halljátok én azt mondom, hogy együnk, mert ezek már nem jönnek. Hát megvacsoráltunk, iszogattunk, beszélgettünk, az asszonyok elmosogattak, ők is bejöttek, beszélgettünk, már úgy volt, hogy elmegyünk haza 11 órakor, egyszer csak ugat a kutya. Kiszaladt a Marika, mondja hogy megjöttek, kimegyek én is megnézni, hát négy keréken egy ajtószerű valami, azon az ülés, és két oldalt meg egy 15 centis deszka, az volt az oldala a kocsinak. Az anyám jó szókimondó asszony volt, aszongya, hol a nehézségbe voltatok ennyi ideig, azt mondja a vőjelölt, Mérgesbe (Pusztamérges) kutyaoltás volt, és későn értem haza, ezért jöttünk ilyenkor. Na jó, hát akkor gyerünk befelé. A vőlegény elmondott egy verset, utána hozzáfogtak vacsorázni, mi meg elmentünk haza, a pap is eljött velünk. Hát a szüleim nagyon vallásosak voltak, a húgom is, meg a vő is, az volt a búcsúvezető, meg előimádságos. Ez nagyon tetszett az anyáméknak, mondta is, hogy na, ez mán közénk való. Minden misén ott voltak a templomban, az anyám a lányával, még abban a világban volt sok koldus, és a templombejárónál két oldalt minden misével felsorakoztak, mikor a hívők mentek be a templomba, a koldusok nagyot köszöntek, a húgom is köszönt nekik, mert nagyon ismerték egymást. Ilyenkor egy kis pénzt, vagy élelmet szoktak kapni a koldusok, de már ezek kihaltak, és azóta nem nevezett be senki. Na elég az hozzá, hogy nemsokára elérkezett az esküvő. Azt mondja az anyám, hogy el kell menni a templomba, mert az új párért lesz a mise, és majd mise után elmegyünk haza, majd akkorra főzünk, és megbírjuk, még jönnek a Mariskámék. El is mentünk, a koldusok is ott voltak, a Mariska nagyot köszönt nekik, úgy hívták a koldusokat, hogy Julcsa néni, ez selypes volt, aztán a Mariska, ez meg vak volt és csámpás. Aztán ott volt az öreg, szőrös, reszketős meg még sok idősebb ember és asszony. Amikor aztán elérkezett az a nap, elmentünk mise után. Hát az anyám egy lábos paprikás krumplit tett az asztalra, hogy na, egyetek. Hát én megmondom őszintén, elment minden kedvem a lakodalomtól, mert én úgy gondoltam, egy ilyen alkalommal, egy kis húst is szoktak a krumpli közé tenni. Hát ettünk egy kicsit, s vártuk a vőlegényt. Egyszer csak halljuk ám, a falu végén muzsikálnak. Na jönnek, mondták, jöttek is kocsival. Vagy tizenöt kocsival jöttek, beköszöntek, elbúcsúztatták a menyasszonyt, elindult a menet a templomba, ott már felsorakoztak a koldusok. Én voltam a násznagy, amikor odaértünk a templomba, Mariska a menyasszony, nem köszönt a koldusoknak. Azt mondja a Marika koldus, hogy de kínyes ez a Farkas Mári, azt mondja erre a selypes Julcsa néni, kínyes lehet, hisz estére, gatya mellé fekszik. Meglett az esküvő, kocsikra ültünk, elmentünk Csorvásra, mert oda vitték a Márikát, de nem laktak ott, mert a lakodalom után visszajöttek és itt laktak az anyámékkal. Olyan kapós volt a vő, hogy este már azt mondja az anyám nekik, Mariskám, menjetek már lefeküdni, később, amikor már két gyerek lett, és a harmadik is akart, eredj és vetesd el. És este ha lefeküdtek, az anyám félrehúzta a függönyt, nehogy legyen valami. De aztán jött a kutya világ, ment a veszekedés, meg az anyámat meg is verte, úgyhogy ez így ment egész 10 évig. Utána meghalt a fater, egy pár év után az anyám. Utána 5-6 év után a Gyula. A lánya elment a gyárba, utána fél évre a fia, Gyula. A húgom egyedül maradt. A sógor énrám mindig haragudott, mert úgy értesült, egyes lány, s az övé lesz mind a 8 hold föld, a házzal. De ez nem így lett, és énrám mindig haragudott, míg élt, úgyhogy nem is jártunk össze. {nice1} |
