Home 
Család Túlélni a XX-századot XII. fejezet - 1964 tavaszán...
Család Túlélni a XX-századot XII. fejezet - 1964 tavaszán...
XII. fejezet - 1964 tavaszán... |
 |
 |
 |
3. oldal / 3
1964 tavaszán a Pityut besorozták katonának. Jó, hát ez helyes, megnyugodtunk, hogy regruta. Igen ám, de egy szép napon bejelenti, meg akar nősülni. Hát mondom neki, miért nem vársz, míg letöltöd a katonaidőt. Ők nem várnak. Ilyenkor mit tesz a szülő? Megbeszéltük, mikor lesz az eljegyzés, mikor a lakodalom. El lett döntve, hogy május 24-én. Vettem 5 db birkát, a feleségem veszegette az aprójószágot, cukrot, lisztet, bor az termett. A zenészeket, szakácsokat meg kellett előre fogadni. Amikor minden megvolt, egy kicsit megnyugodtunk. Pénzünk volt, a termés jónak ígérkezett. Egyszer egy vasárnap este odajöttek a Vas sógorék és a sógor felesége, a Linus, mert így neveztük, azt mondja, hogy hallom, hogy kettős lakodalom lesz. Hát hogy-hogy? Na azt mondta a Linus, hogy a Miska mondta, hogy a fiam, a Feri, azt mondta neki, ő is akkor nősül, mikor a Pityu, mert a Miska meg a Ferivel és a Feri „nagylányával” egy helyen dolgoztak a gyárba, és így értekeztek. Utána vasárnap kijön a Feri, s mondta, hogy ő is nősül, de ő nem merte kérni a segítséget, hanem amit kerestek a gyárba, azt összetették, vettek gyűrűket, esküvői ruhát, és a polgári esküt ők Szegeden elvégezték. Amikor kijöttek, ők már mint férj és feleség jöttek. Ez a kislány, akit a Feri elvett, ez kisszállási volt. Esküvő előtt egy héttel, eljöttek az apjáék, a legidősebb fiával, s felkerestek bennünket, hogy megbeszéljük a lakodalmat. Hát én már akkorra mindent elintéztem, persze őket is meghívtam, készültünk a nagy napra. Mind a két fiam nagycsaládból nősült, a Feri feleségéék 8-an voltak testvérek, másik menyemék meg 11-en. Ez szép is, jó is, csak ott lett a baj, hogy esküvő előtt két héttel a Pityunak megjött a behívó, hogy menjen katonának. Most mit csináljak, minden meg van rendelve, ez nagy botrány, én nem bírtam aludni egész éjjeleket. Bementem a kiegészítő Parancsnokságra, Szegedre, ott elpanaszoltam a bánatom, a helyzetet. Ott azt mondták, legyek nyugodt, menjek haza, és a gyerek rendesen vonuljon be, majd létszámfeletti lesz. Mondtam is ezt a gyereknek. Mikor odaért az idő, összepakolt a kiskufferba, reggel elköszönt, elment. Én meg mondtam neki, estére várunk szabadságra. Ezzel elment. Este hatkor már itthon volt. Azután se hívták, és így meglett a lakodalom. Csak még egy baj lett előtte. A vőfély, akit elsőbb megfogadtam, az lemondott. Merthogy kettős lakodalom lett volna, és ő még ilyenben nem volt, ezért nem tudja elvállalni, visszamondott mindent. Akkor a Pityu és az egyik barátja motorra ültek, mindenhova elmentek, ahol csak vőfélyes emberről tudtak, de eredmény sehol, mert már mind foglalt volt. Hanem aztán a második napon, Forráskúton találtak egyet, aki még szabad volt, de az is azért, mert nagyot hallott. Ez aztán nagyon megörült és büszke lett, hogy kettős lakodalomra hívták. Azért azt meghagyta, hogy keményen beszéljenek neki, mert nem jól hall. Különben nagyon ügyes ember volt. Na, azután már mindent intéztünk. Hoztunk Szegedről, a kölcsönzőből egy kétszáz személyes sátrat, mert hát kétszáz ember volt meghívva. Mert hát nekem sem volt testvérem, a feleségemnek sem, minthogy azt már az elején említettem, hogy meghaltak, így aztán a rokonokból, jóbarátokból, keresztcsaládból, komákból lett összehívva a vendégsereg. De azért nagyon jó volt. Mert szombaton 2 órakor kezdődött, és vasárnap délután 5 óráig mulattak a vendégek. A lakodalom után elpakoltunk, kedden este meg összejött vagy harminc fiatal az újasszony poharára. Akkor is hajnali kettőig mulattunk. Volt az udvarban egy nagy eperfa. Arra a fiúk felültek, mint a madarak, és úgy énekeltek. A két menyecske meg hordta ki a bort nekik.{nice1} |
