Home 
Család Túlélni a XX-századot XIII. fejezet - Így ment szeptember végéig
Család Túlélni a XX-századot XIII. fejezet - Így ment szeptember végéig
XIII. fejezet - Így ment szeptember végéig |
 |
 |
 |
2. oldal / 2
Anika minden vasárnap bement, kimosott rá, feltakarított, este meg jött vissza. Így ment szeptember végéig. Akkorra lett új munkahelye is. A textilt már amúgy is ott akarta hagyni, csak nem nagyon akarták elengedni, de így, hogy kijött segíteni a mezőgazdaságba, így el tudott jönni. Október 1-től felvették a seprűgyárba, ott jobban is keresett, a munkája is könnyebb volt valamivel, mert a textilben három műszakban dolgozott. A gyerek, míg iskolába nem ment, nagyon sokat kinn volt nálunk, de még most is, ha teheti, mindig jön. A menyem meg beadta a lakásigénylést, és 1970-ben meg is kapta. A paprika jól sikerült, úgyhogy 18.000 forintot keresett azon a nyáron. Úgy csináltuk, hogy összesegítettünk egymásnak, így nem volt olyan unalmas. Szóval a keresett pénzt befizette beugrónak, és nyár végén költöztek Tarjánba. A Ferike azon az őszön ment iskolába. Közel volt az iskola, mert ott laktak mellette. Igen ám, csak amikor költözni kellett volna, reggel, az én Feri fiam elment hazulról, az asztalon hagyott egy cédulát, hogy ő nem megy, Anika csináljon, amit akar. A feleségem is bement segíteni, de aznap nem bírták az OTP-t elintézni, a bútor meg a raktárban volt. Másnap én mentem be segíteni, de a Feri sehol. Azért minden el lett intézve, elhoztuk a bútort, és én este kijöttem. A Feri meg a régi lakáson didergett, majd egy hét múlva eljött, de nem egy szobába, csak külön. Közbe kijött hozzánk, s azt mondja, ő elválik a feleségétől. Én összeszidtam, pöröltem vele, de azt mondta akkor se. Egy szép nap aztán elhagyta a családot. Anika akkor beadta a válópert, el is váltak. Feri meg ement Makóra, elvett egy kétgyerekes asszonyt. A Ferike ment hozzájuk, amikor már akkora volt, hogy tudott menni. Ferike okos kisfiú volt, önellátó, úgyhogy már első osztályos korában a nyakában volt a kulcs, maga ébredt, mikor ment az iskolába, bezárta az ajtót. Az anyja reggel 5-kor ment dolgozni, 3 óra körül ért haza, akkor már a gyerek otthon volt. Nagyon jól tanult, mikor kijárta a nyolc általánost, ment a finommechanikai Kossuth Zsuzsa iskolába Vásárhelyre. Ez négy éves, itt érettségizik majd. Most, 1982-ben, amikor ezt a füzetet írom, még csak harmadéves. Az anyja, aztán hogy a Feri otthagyta, meg el is váltak, férjhez ment Kiss Istvánhoz. Az is egy elvált ember, annak is van egy fia, de attól eltekintve a Ferikét jól neveli, és szépen. Közbe kijöttek hozzánk nyáron dolgozni órabérért. Kerestek szépen, csak a Feri fiam hazajött, szidta őket, Anikát mindennek elmondta, Pistit lekommonistázta. Így ment egy ideig, aztán Anikáék megunták, nem jöttek többet. Ezt észrevette a Feri fiam, ők se jöttek olyan sűrűn, meg levelet se nagyon írnak. Most Székesfehérváron laknak, gyönyörű lakásuk van. Ő sofőr, a kenyérgyárba hordja a lisztet. A felesége, Marika meg a városgazdálkodásnál adminisztrátor. Közben született egy közös kisfiú, a Gabika. A Marika gyerekei már nagyok. Szépen megvannak. {nice1} |
